Túlhordás

Egy hetes túlhordás közben az ember idegrendszere már a végét járja. Türelmetlenség, kialvatlanság, kedvesebbnél kedvesebb ismerősök, "na mi van még egyben vagytok telefonhívásai" , ja és persze kánikula. Ne szüljetek nyáron! Most már én is csak ezt tudom mondani.

Szóval adott a helyzet, hogy már 40. hetet taposod és minden apró hasrezzenülésnél azt hiszed na majd most. Most folyik el a viz. Vagy elgondolkodsz: ez egy fájás volt már? Nem. Így utólag azt tudom mondani, hogy az ami csak esetleg lehetne akár egy mini fájás is, az semmi. :) Nézed az időképet és várod, hogy jöjjenek a nagy frontok. Ez az gondolod. -10 fokot esik a hőmérséklet, egyik óráról a másikra. Na majd most. De még mindig semmi. Közben persze ott vannak a csoda anyák, akik egy tüsszentésre kitolták pirinyójukat a világra akik üzengetnek neked, hogy ezek ám a csodálatos utolsó percek. És igen. Izzadás a 3-as metrón, a legutolsó alkoholista bácsi adja át a helyét, ezen még meg is hatódsz , mert a hormonháztartásod már lassan 9 hónapja fenekestől felfordult. Majd csippan a telefon és jönnek az üzik:- Na? Szültök már? Mi az , hogy szülünk? Én fogok szülni.
Aztán jön, a következő:- Élvezd ki azokat a csodás időket, amikor még egy test vagytok. - Milyen csodálatos pillanatok?- kérdezem én. Tegnap vacsira megettem egy uborkás szendvicset és még mindig azt böfögöm fel, pedig már délután négy óra van. Állandóan éhezek, mert ha sokat eszem, akkor a gyomrom már nem fér el a  nagyfejű babámtól. Se nem ülni se nem állni nem tudok sokáig, és egy órás kutyás séta alatt is képes vagyok kipurcanni. Szóval milyen édes utolsó pillanatok? És különben is miért nem tud megszületni a kiirt napon? Kész. Lejárt az idő. Indulás kifelé! Szeretném öltöztetni, nevelgetni. Szét szeretném puszilni a fejét! Hogy ezt tudtára adtam -e . Naná. Na igen, lehet ,hogy ezért nem fog még sokáig megszületni... :)