Először meglátni egy villogó pöttyöt a hasadban fura érzés. Nem mondom, hogy itt már teljes mértékben tudatosult, az anya leszek fogalom a fejemben, de úgy éreztem komolyabbra fordulnak a dolgok. Ja és ami fontos , Férj is elhitte. Azt mondta bárki tud pozitív HCG -s pisit csurgatni a terhességi tesztre, meg ,hogy amúgy is hipochonder vagyok. Egyébként tényleg az vagyok, de ilyenkor azért nem, és most már ezt is is csak mértékkel űzöm. Szóval igy, hogy már ott villogott a pont, pulzált az én egyetlen szívcsövem sok gondolat kezdett el kavarogni a fejemben. De azt most nem írom le.
Karácsonykor végre megtudta az egész család, bár én még azért féltem mindenkinek elmesélni, de csak babonából. Férj nagyon sok titkot meg tud tartani, ezért senkinek sem mondta el, csak a fél baráti körnek, akik persze nagyon örültek. Viszont Szent Esete, a nagyikból dédmamák az anyákból nagymamák, a testvérekből nagynénik/nagybácsik lettek. Mindenki meg volt hatódva még én is, pedig megjegyezném, hogy én egyáltalán nem vagyok még érzékeny inkább csak türelmetlenebb, de lehet ,hogy azt is csak könnyebb a terhességre kenni.
Az első pár hét igy ment el. Semmi durvább tüntetem nem volt, mondjuk ha éhes vagyok akkor úgy érzem, hogy a gyomrom már emészti magát. Férj csodálkozik, amikor a boltból kijövet megakadályozom a bevásárlókocsit a tovább gurulásban, és önfeledten vetem bele magam a zacskók közé. Élet és halál harc történik ilyenkor egy zsemléért. Miután megtalálom, leharapom a felét , és ezzel már ki is bírom hazáig.
Volt még olyan is, hogy nagyon émelyegtem bármilyen sült húsra ránéztem a nap folyamán, estére pedig Szezámmag ( a pulzálócső, a baby) kijelentette, hogy húst szeretne. Ezért kinyitottam a hűtőt és kivettem egy szál finom Kikkunfélegyházi kolbit. Önmagában fogyasztottam a konyhaasztalnál. Férj ettől már komolyan megijedt. Nem tudta mi jöhet még.
A szilvesztert a Balaton partján töltöttük, egy nagy baráti társasággal. Sok séta, beszélgetés, este karaoke party, Mindenkinek elmeséltem ,hogy mennyire jól viselem a babavárást és mennyire erős jó fej kismama vagyok. Ez azért volt vicces, mert 31-én sugárba hánytam éjfélig, és a szobámból néztem végig az ünnepi beszédet. Persze másnap mindenki elnézően mosolygott és nyugtatgatott, hogy ez még belefér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése