Szerencsémre sosem volt bajom az alakommal. Volt pattanásom, fogszabályzóm és a vezetéshez mínusz egyes szemüveg is kell, de nem tudom mit jelent az, hogy "ne egyél olyan sokat", vagy az, hogy "jön a nyár, menjünk futni, fogyókúrázni!" Általában csak eszem és jókat falatozom, nem számít semmi. Nem vagyok szuperodafigyelős sem semmire. Ez mondjuk néha baj. Viszont küzdök a gyógyszeriparral, képes vagyok kisebb bogyót felíratni az orvossal, ha lóbab nagyságút ír fel, addig szedem a gyógynövényeket amíg csak lehet, mondjuk ez nem példaértékű, mert a végén nagyobb baj is történhet. Velem meg is történt. Egyszóval intézem a mindennapokat , törekszem az egészséges életmódra és azt vallom, hogy egy egészséges szervezet képes kihordani egy egészséges babát.
Éppen ezért furán is néztem kismama vagy épp fiatal anyuka társaimra akik rögvest megrohamoztak amikor megtudták, hogy babát várok, hogy mit hogyan csináljak, mit ne vegyek, mit adnak kölcsön, hogy szüljek, mikor táguljak, hogyan lélegezzek stb...Próbáltam mosolyogva végig hallgatni, és gondosan szortírozni a véleményeket. (Mivel anyukám azt tanította, hogy mindenkit hallgassak meg , szűrjem le a számomra fontos infót a többit pedig engedjem szabadon.)
"Tehát nagyon figyelj arra, hogy sokszor egyél keveset! Ez nagyon fontos. Egyél sok gyümölcsöt, halat, zöldséget!" - jó persze erre is figyelni fogok, gondoltam magamban és a terhességem első heteiben minden este füstölt lazacos, heringes, kaviáros szendvicseket burkoltam- mondván erre oda kell figyelni. Férj már csak akkor vette észre, hogy ez egy komoly anyagi csőd lesz, amikor már különbséget tudtam tenni, lazac és lazac között és volt olyan amit már meg sem ettem, mert ,hogy az nem finom, nem igazi minőség. Szóval így ment egy darabig. Aztán jöttek a kritikus időszakok. Az éhség, az amikor már a gyomrod magát eszi érzésekkel. Amikor mindent azonnal meg kellett ennem. Piciket enni? Naaa nee már. Gondoltam magamban és, ha ennem kellett akkor ettem. Reggel, délben este, jó nagy bablevesek, sült húsok, főzelékek, volt minden, mint Bécsben. Ez egy darabig így is ment és jókat nevettem magamban amikor kismama recepteket olvasgattam a neten az afféle szuper anyáktól. Míg nem el nem jött az szép szombat, amikor is anyunál ebédeltünk, mert szülinapos névnapos ünneplések voltak. Kápiapaprika krémleves, baconbe tekert malackaraj, igazi tepsis burgonyával. Persze utána finom sütivel. Ez az ami egy várandós nőnek kell gondoltam és annyit ettem ,hogy lazítani kellett a nadrágomon, de ezzel még nem is lett volna semmi probléma. Utána jött a fekete leves. Lufi has egész délután, de nem csak délután, egész este, forgolódás, hányinger, az esti séta sem segített. Azt hittem ebben a kajában lelem majd szép halálomat. Férjnek sírtam , nyavalyogtam, hogy kész itt a világ vége, egyszerűen csak kidurranok majd, mint egy nagy lufi. Éjszaka sem aludtam jól és rémeseket álmodtam. Ezt tette velem az a finom menü. Másnap pedig mikor már végre normalizálódott a közérzetem rájöttem, hogy nem minden tanács túl aggodalmaskodó anya tanács. A többször kevesebbet egyél!- című például fontos része lesz az életednek ebben a pár hónapban.
Ha még van szabad kapacitásod a túlpörgött ismerősök tanácsai mellett: Had legyek most én is egy kicsit szuper anya, nekem ez jött be:
1. reggeli: joghurt, gyümölccsel
2. tízórai: pogácsa gyümölccsel
3. ebéd: kis adag leves kis adag másodikkal
4. uzsonna: gyümi, gyümi, gyümi, müzli
5. vacsi: egy forró leves, vagy egy sajtos, szalámis szendvics, de szigorúan csak egy, aztán pedig egy nagy séta a kutyával levezetésnek. :)
Jó étvágyat!
Hajrá Timi, csak okosan ;)
VálaszTörlés